Történelem Árpád a punk Cézár nyílj ki, mondta Brutus és belevágta a tört. Hátul Antoniusék összesúgtak: Ez már döfi. Egy katona sehogyan nem akart harcolni a légiósok ellen. Azok csodálkozva veszik körbe, de érdeklődésükre csak ennyit mond: Szabin vagyok. És kezdődött a Kárpát medence története. Hun volt, hun nem volt. Élt egyszer Attila, aki egy hamis damaszkuszi pengét előrántva így kiáltott: Csoda szar vas! És lett lészen nosza. Kezdődött a magyar történelem megannyi huszárvágással és megannyi császár metszésével. Tas alkoss gyarapíts! Nem Töhötöm. Álmos vagyok. Ez Huba. És megkondultak a harangok és Őrsbeszorult az öklük. Sétálunk az Árpádok alatt, Géza kézben. István király vágtat fakón. Valaki rálő a tömegből, de Gellért kap a lövedék, s ő lőtt sebbellobbal elillan. Országom egy hóhér! (Halotti beszéd...) Hej Magyar hon! Van sok rozsod, volt sok búzád, de nem volt több Árpád... Így halt ki az Árpád-ház. Elpusztult az aranybullát tojó tyúk. IV. Béla vagy negyedik Béla aki korszerűsítette a közigazgatást, felszámolta a tatár járásokat, egyik nyilatkozatában emígyen szólott: Hej tatárok tatárok! Hoztok is, bifsztek is. Az Anjouk úristenit! De Salamon töke még messzire látszott... Moldva csinált problémának hittük a török sereget is, de mikor Dugonics tituszt kapott, hát kitört a háború. Néhány végbéli vitéz felsóhajtott: Csak az a vég, azt tudnám feledni... Győzött a Dózsa, győzött a Dózsa! Tegnap a parasztok felkeltek! Megreggeliztek, majd kiegyenesített kaszáikkal üldözték Zápolyát, akit egyébként még veszett kutyák falkája is üldöz. Több is veszett Mohácsnál. A törökök persze tudták, hogy a fáknak melyik oldala Mohács... II. Lajos maga itta meg a cselének a levét. Földet osztottak. Mindenki kapott egy fél holdat. Az ország három tagba szakadt. Megtanultunk Isztambul, de Gül babát tőrbe csalták. Húzd rá kóczi! Ne Thököly! Nem oda Buda! Kiabáltunk, persze ekkor Buda már rég oda volt. És Salamon töke Mária Terézia kezébe került. De kifogjuk a bécsi szelet a vitorlájukból. Persze Szilágyi Erzsébet ekkor már a fasorban sem volt. Folyt a világtörténelem is. Bocsánat, elveszett az egész Spanyol hajóhad? Nem, csak a harmada. Bléket kaptak. Egy bizonyos Nagy Katalin nevű cárnő így szólott: Elnézést uraim mennem kell, Szentpéter vár. Ha ott lett volna egy bizonyos Vlagyimir Iljics, csak ennyit mondott volna: Jól illik ez a len ing rád. Egy Napóleon nevű császár nem dupla Nelsont rendelt, mondván Korzika vesém. De holló hollónak nem kaparja ki a gesztenyét, mikorra a helyzet tarthatatlanná vált, hát megkérdeztük: Gyalog megyünk, vagy szabadok, s minthogy a válasz jól hallható igen volt, így kérdést nem képezett a cselekedendő irány. Rohantunk a forradalomba, s mikor a közepére értünk, rémülten láttuk, hogy már csak kifelé vezet az út. Futott Jellasics a gyáva, nehezen követve korunk eseményeit. Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a régi mente... Újat húztak, de valahány csepp esett rája, annyi áldás szájon vágta. Így éltünk, de élhettünk volna még nagyobb sikereket is. Petőfi magának választott csillagot. Kossuthból cigaretta lett. Széchenyi lánchídként végezte a Duna két partja között. Bem apó bemondta az ultimátumot... és mindenki előtt világos lett. S a kiegyezés után az ország a milleneumra készült. Megkérdeztük a császárt: Hát assziszi szent Ferencz, hogy ez így jó lesz? Egy bizonyos Kun Béla egy másik bizonyos Vlagyimir Iljicstől egy táviratot kapott: Hát maguknak egy szikra távírójuk sincs? De van! Volt rá vágva a válasz és gyerekek tódultak az utcákra és kiabálták miki, miki, Horthy Miki! Lesztek ti még bolseviki. És az illegális kommunista párt illegalitásból illegalitásba vonult. A Donnál a Magyar hadsereg a második. Volt. Kodály figyelmeztet: Kállai kettős politikát folytat. Matahari tárgyalásán a védő így fordul az esküdtekhez: Uraim. Mentsék fel szegény kémet. A háború, ha nem is éppen hiro-simán, de befejeződött. S a nürnbergi mesterdalnokok perén, még elhangzott néhány tisztafa-jú ária, de azért az igazság is szolgáltatva lett. Magyar Rádió, Budapest. 1945. április 03. Jó estét kívánok! 1945. április 04. Jó estét Ivánok! S egy bizonyos Joszip Sztálin a balti népekhez intézett beszédében ekképp szólott: „Akinek az Isten észt adott, adjon hozzá Litvánt is!” És ez így is Lett. Kínában megjelenik az első német nyelvű napilap, a Mao cejtung. Elkészülni, vigyázz, Rajk! Kezdődnek az ötvenes évek... (Kiadjuk a jelszót: Aki kesztyűt vásárol, legyen annyi esze, nézze meg nincs-e benne az ellenség keze!) Avo cézár! (Többen mondták, hogy Andrássy út hatvan, ma már egy sincs.) Péter Gábor és Farkas Mihály ellátogatott egy előadásra. Új tendenciák jelentek meg az amatőrszínjátszásban. A darabokat a vasfüggöny mögött játszották. Így történt, hogy a Nemzetibe a Péter és a Farkas ment. S a Sztahanovról elnevezett horgászversenyen valaki kifogta az úttörők tizenkét pontyát. Rákosi Mátyás mindent beismer: Elvtársak, hajszál híján kopasz vagyok! (Közmondás: Aki ötöl-hatol, előbb-utóbb ötvenhatol!) Nem Mindszenti ami fénylik! Magyar Rádió, Budapest. 1956. október 22. Jóestét kívánok! 1956.október 23. Jóestét Ivánok! S mi büszke Magyarok! Büszkék vagyunk tudósainkra. Bánki Donátrekesztett, Csonka Magyarország. Kandó Kálmánnak köszönhetjük, ha néhanapján nagymamáinkat a Batthyány téren elragadja a HÉV! (Magyar találmány a lidércnyomás mérésére kifejlesztett Manó méter is.) Sűrű sötét Erdély! Dühöng a déli széle országunknak. Határainkon túli határaink vannak... Nincs Kárpátlás?! A disznó, öbölbeli amerikai zsoldosok így kiáltoznak: Castrót akarok kötni! Castrót akarok kötni! A Vietnámban harcoló francia csapatok megtanulták merről Fú a Dien Bien. Új gazdasági mechanizmusunkhoz új gazdaság is társul. Testvérnépeink rendőreinek ügybuzgalmát mutatja, hogy ha szólítja őket a kötelesség, hát Visztulában hagynak csapot, papot ... A nemzetközi terrorizmus seregszemléjén utoljára a Svédek vitték el a Palmét. Mi itt egy GMK-n belüli PJT keretében kötvényeket bocsátunk ki. A kötvényekért az állam jót áll. De ki áll jót az államért? Most érkezett a hír: A csernobili katasztrófát még nem tudni, hogy a nyugati láncreakciós körök, vagy a honi nehéz elemek okozták-e. Mindenesetre a TASSZ jelentette: Már Madame Curie is csodálkozott az urán!