Lamborghini Gallardo Spyder
Bálint 2006.05.24. 13:58
Tűzforró nyakleves
Nem egyszerű eset egy nyitott Lamborghini. Többek között azért, mert a Ferrari vagy a Maserati hasonló jellegű modelljeitől eltérően csak nagyon kevés ilyen jármű készült igazán jó, megbízható tetőszerkezettel.
Kezdetben még egyenként, kézzel állították elő őket Sant' Agata Bolognesében. Az első, igazi sorozatgyártású Lamborghini-kabrió, a Porsche Targa stílusában készült Silhouette csak 1976-ban, 13 évvel a márka megalapítása után lépett színre. Nagyjából úgy nézett ki, mint egy felfújt izomzatú Fiat X 1/9-es páncélozott, csapott farral. A cég újabb keletű nyitott sportkocsija, az éles vonalakkal megrajzolt, 580 lóerős V12-es motorral futó Murciélago Roadster sem dicsekedhetett tökéletes kabriótetővel, utasterét csenevész, körülményesen nyitható és csukható ponyva fedte, amely ráadásul nem bírt ki 160 km/óra sebességnél gyorsabb tempó.
De most itt van a Gallardo Spyder, "egy tökéletesen új modell", ahogy a Lamborgini sajtóközleményében olvasható. A cég ezúttal nem akart bakizni a tetővel, és valóban, a Gallardo Spyder mind optikailag, mind műszakilag minden idők legjobban sikerült Lamborghini kabriója. Kiváló munkát végzett Luc Donkerwolke, az időközben a Seathoz átigazolt formatervező. A nyitott változat még agresszívebbnek hat, mint a kupé, amelyről nevezett férfiú csak az orrot és a kötény két végébe vágott nagy méretű, négyszög alakú légbeömlő nyílásokat tartotta meg. Egyúttal jócskán feljebb vitte a kocsi övvonalát, hogy maradjon hely a motor fölé épített ponyvatartó rekesznek. Az ajtólapok felső szegélyének megemelésével zökkenőmentes átmenetet teremtett a lapos orr és a szögletes far között. A Lamborghinire jellemző férfias formai nyelvezet egyértelmű jele, hogy a tervező eltekintett a sablonos, félkör alakú szélfogóktól és az ülések mögé beépített, krómtól csillogó bukócsövektől.
Ha csukva van a hőszigetelt vászontető, 314, amikor nyitva, az autó 307 km/óra sebességgel tud száguldani. Az SE modellváltozat 520 lóerős motorjával felvértezve (2006-tól ezt kapja meg valamennyi Gallardo) még 5 km/órával gyorsabb is, mint az 500 lóerős kupé. A tető gombnyomásra 20 másodperc alatt tűnik el a hátul zsanérozott motorháztető alatt, amely mindössze résnyire tárul fel befogadásához. Amikor éppen nyitva van, tompítatlanul árad ki alóla a gépházban dübörgő, zakatoló és fújtató tízhengeres motor vérpezsdítő hangja.
Az utastér felettébb nemes hatású, mivel gazdagon alkalmaztak benne bőrt, alumíniumot és karbont (extra). Stílusa klasszikus és visszafogott, a műszerek egyszerű rajzolatúak. Azáltal, hogy nem "Te vagy Schumacher"- hangulat, valamint lángvörös kapcsolók és gombok egész hada fogadja az embert, sokkal jobban ki tud bontakozni saját egyénisége az autó belsejében. Önkéntelenül is elhatalmasodik rajta az érzés: "Ezt a Lambót csak én vezetem, senki más!" Helye szerencsére bőven van rá, ugyanis a jó formájú bőrülések kellően messze vannak a hihetetlenül lapos szögben álló szélvédőtől. Felül az ég, hátul pedig a pokol, amelynek kapuját a pilóta jobb lábával nyitja és zárja. Bal lábát csak ott tudja pihentetni, ahol más autóban a kuplungpedál szokott lenni. Már csak a helyhiány is indokolja a kormány mellett elhelyezett evezőkarokkal kapcsolható, villámgyors reakciójú hatfokozatú automata váltó jelenlétét.
A gázpedál lenyomására a Gallardo vad hörgés kíséretében lendül mozgásba. 3000 percenkénti fordulatnál begyújtja rakétáit, és olyan vehemenciával veti magát előre, mintha legalább is tűzhöz sietne oltani. Dinamizmusára jellemző, hogy mindössze 4,3 másodperc alatt hidalja át a 0 és 100 km/óra között tátongó űrt. Amikor a pilóta nyitott tetővel gyorsít, és telibe kapja a tízhengeres motor pokoli üvöltését, könnyen olyan érzése támadhat, mintha 4D-moziban ülne: ilyenkor néző és akcióhős egy személyben. A nőket garantáltan leveszi a lábukról. Hisz' melyikük is tudna ellenállni a sárga féknyergek és a Celeste Phoebe névre keresztelt világoskék fényezés (csak a Gallardo Spyder rendelhető vele) páratlanul hatásos, dögös elegyének? A látvány keménységét enyhítő szín hatására a kabrió olyan benyomást kelt, mintha kényelmes jogging-ruhát, nem pedig tűzálló versenydresszt viselne. Csakhogy nagyot tévednek a gyengébbik nem képviselői, mert a légbeömlő-résekkel gazdagon tagolt motorháztető nem egyéb, mint a Jurassic Parkból ismert velociraptor-szállítóketrec fedele.
A vadbőrrel bevont volánnak, az összkerékhajtásnak és a brutálisan harapó fékeknek köszönhetően szerencsére nem okoz különösebb gondot az alatta tomboló őshüllők megszelídítése. Csupán tolatáskor és éles kanyarokban kell határozott kézzel tekerni a kormányt. A kőkemény futómű is követel némi áldozatot a vezető részéről, a megerősített küszöbökkel és A-oszlopokkal kombinált merev spaceframe-vázat ugyanakkor lehetetlen kizökkenteni nyugalmából. Miamiban egészen mások az emberek. Olyannyira hevesen halmozták el bókokkal ("nice car, beautiful, great, I love it") az égszínkék csodát, amerre csak haladt, hogy már-már attól kellett tartani, kárt tesznek az alumínium karosszériában.
|