Ötös a nyerő szám 1

Fennállásának 100. évfordulója alkalmából óriási vállveregetés a Lanciának! A márka öt híres raliautója 74 világbajnoki futamgyőzelmet zsebelt be dicsőséges motorsport-történelme során.

A résztvevők körében hasonló volt a hangulat, mint az olimpiai játékokon. Bár más ötkarikás viadalokkal ellentétben nézők nem voltak jelen azon a rendezvényen, amelyre február közepén került sor az Aeroclub Torino lezárt repülőterén, de legalább akkora izgalomra adott okot, hogy a Lancia öt legsikeresebb raliautója adott találkát egymásnak.

Pedig nagyon is rászolgált volna a széles nyilvánosságra az ötös fogat, elvégre valamennyi az olasz autómárka fényes motorsport-múltjának guruló emlékművének tekinthető. A Stratos, a Rally 307, a Delta S4 és a Delta különböző, szériaközeli, A-csoportos változatai összesen 74 világbajnoki futamgyőzelmet arattak az 1974 és 1992 közötti időszakban.
Természetesen minden rali-Lancia őse, a Fulvia HF is jelen volt a múltidéző seregszemlén. Amikor a ralisport felvirágzott a hatvanas évek végén, a korábbi évek megbízhatósági futamai mind ádázabb gyorsasági versenyekké alakultak át. Akkor a tuning elmaradhatatlan kellékének számított a mattfeketére fényezett motorháztető. Az elsőkerékhajtású kupéval Sandro Munari tanította móresre ellenfeleit. Az évek során jelentősen megnőtt a Fulvia első tengely elé beépített, szűk hegerszögű, 1,2 literes, V4-es motorjának a teljesítménye. 1965-ben még 105 lóerőt adott le, később azonban 1600 köbcentiméterre bővült a hengerűrtartalma, lóerőinek száma pedig 165-re. Munarinak az 1972. évi Monte Carlo ralin sikerült vele a nagy áttörés.

34 évvel és egy hónappal a dicső győzelem után egy szerelő éppen nagy gázfröccsökkel melegíti ugyanazt a Fulviát. A pedál minden mozdulatára vadul felugat az 1,6 literes motor. Az autó vékony párnázású kagylóülésein nincsenek fejtámlák, viszont már akkor négypontos biztonsági öv védte a pilótát és a navigátort. Előbbinek számos kerek műszer nyújtott információt a mechanika hogylétéről, utóbbinak egyszerű Haldex-tripmasterrel kellett beérnie. Hamar kiderül, milyen jó formában van még ma is a versenyautó. 825 kilogrammos tömege és sportos áttételezésű, ötfokozatú váltója egyaránt kedvez a menetteljesítményeknek. Kormánya rásegítés nélkül is könnyen, finoman jár, pontosan ugranak be helyükre a sebességfokozatok. Kanyarvételnél azonban már jóval kevésbé kezes: erőteljesen alulkormányozott. A korai elsőkerekes autókra jellemző hangolás miatt már érthető, hogy a korabeli fotókon miért csupa olyan jelenet látható, ahol a Fulvia HF-et irányító pilóta messze elvándorolva az ideális ívről, teljesen alászedett kerekekkel, menthetetlenül a kanyar külső íve felé sodródik.

A Fulvia csiszolatlan, de őszinte autó. Az Alitalia színeiben pompázó, ék alakú Stratost viszont teljesen más fából faragták. Esetében pillanatok alatt beigazolódik a középmotoros sportkocsikkal szemben táplált valamennyi előítélet. Rendkívül kicsi, mindössze 2,18 méteres tengelytávja miatt már egyenesben is rendkívül nyugtalan. Kanyarokban szinte lehetetlen kiszámítani, hogy hirtelen az orra csúszik-e meg, vagy szemvillanás alatt a fara előzi-e meg az elejét. Elég a gázpedált taposó láb egy óvatlan rezzenése, és máris megpördül. Ha a pilóta ilyenkor nem cselekszik a gondolatnál is gyorsabban, azonnal elveszíti felette az uralmát. Ellenkormányzáskor szerencsére legalább a bal könyöknek van elég hely, mert az ajtókárpitok öblösek.

A szeszélyes viselkedésért maradéktalan kárpótlást nyújt a keresztben beépített V6-os. A Ferrari Dino 2,4 literes, nyolcezres percenkénti fordulaton 240 lóerős motorja ez, amely mintaszerű kulturáltsággal, csodálatosan egyenletesen adja le teljesítményét. Hangja jóval arisztokratikusabb és visszafogottabb, mint a Fulvia harapós baritonja. Akkori ellenfeleit, a szolid kinézetű Ford Escortot és a Fiat 124 Spidert már csak jóval nagyobb teljesítménye és agresszív természete miatt is fölényesen lepipálta. 1972. évi bemutatkozását követően összesen 17 világbajnoki győzelmet aratott, de Bernard Darniche még 1981-ben is sikerre tudta vinni a Korzika-ralin.

Folytatom