Luxus igásló

Erősebb dízelmotorjával és új automatikus sebességváltójával jobban megy, de sportautós babérokra még így sem pályázhat a Toyota Land Cruiser D4D.

Erre az évre a Toyota Land Cruiser dízelváltozatát kissé átfésülték. A módosítások java éppen az erőátvitelre jutott, méghozzá alapos okkal: a korábbi változattal az autó finoman szólva is lomhának bizonyult - főként a közben folyton erősítő konkurenciához képest.

Így a háromliteres, soros négyhengeres D4D sem kerülhette el a műtéti beavatkozást: új common rail befecskendező-rendszert, átdolgozott turbófeltöltőt és vezérelt örvénylés-segítő rendszert kapott. A módosítások mindegyike a forgatónyomaték növelését szolgálja kis fordulaton, vagyis a célt sikerült megvalósítani. A nyomaték a korábbi 343 Nm-ről 410-re nőtt, ami mindenképpen impozáns eredménynek tekinthető, akkor meg különösen, ha azt is értékeljük, hogy a hozzá tartozó fordulatszám egy cseppet sem emelkedett. A nyomatékleadás javulása a teljesítmény minimális növekedésével is együtt járt. Az új D4D elődjével szemben 3 lóerővel többet, 166 lóerőt ad le - szintén azonos, tehát 3400/perces fordulaton. És a japánok - ügyes húzással - nem csupán a motort tették erősebbé, hanem az erőforráshoz új, a nagyobb nyomaték kedvezőbb kihasználását segítő sebességváltókat társítottak. A kézi kapcsolású szerkezet fokozatainak számát ötről hatra, az automatáét négyről ötre emelték és ez utóbbinak a kapcsolóprogramját is finomították.

A két főegység átalakítása is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az automata változat (amelyhez nekünk is szerencsénk volt) végsebessége 170 km/óráról 175-re növekedjen, a 0-100 km/h közötti gyorsulási idő viszont 12,8 másodpercről 11,2 másodpercre csökkenjen. A módosítások egyúttal jót tettek a fogyasztásnak is, amely átlagban 10,3 literről 9 literre mérséklődött.
Papíron jól festenek ezek az adatok, a valóság azonban kicsit más. A fejlődés észlelhető, az új motorral valóban jobban nekilódul az útnak a csaknem két tonnás óriás, de vérmes vehemenciáról azért nincs szó: a vetélytársak egy, másfél másodperccel még mindig jobban gyorsulnak, s körülbelül ugyanez igaz a benzines változatra is. A nagy nekibuzdulást ugyanakkor a négyhengeres erőmű mély és ellenállhatatlan moraja kíséri, ami nem igazán méltó ilyesféle luxusjárműhöz. Mint ahogy - legalábbis a konkurenciával összevetve - az is kissé idejétmúltnak hat, ahogyan a Land Cruiser az úton viselkedik. Sima úton kanyarodva a karosszéria jelentős dőlése és nem túl pontos nyomkövetése tűnik fel, míg egyenetlen, hepehupás úton a komfortérzetet rontja az a riszálás, amelyet a hátsó merev híd továbbít a felépítményre. És ezen az sem segít, ha a csillapítást puhára állítjuk, mint ahogyan a kanyarstabilitást és a jármű-vezető kapcsolatot sem javítja akár a legkeményebb fokozat beiktatása sem. A kormányt azonban abból a szempontból mindenképp dicséret illeti, hogy ugyanúgy csupán hármat kell tekerni vele az egyik végállástól a másikig, mint egy személyautóban. Valamint azért, mert teljesen alászedve - a Land Cruiser külső méreteihez képest - kicsiny (például az Alfa 147-esénél is kisebb) íven megfordítható vele a jármű.

Az aszfaltozott utakon mutatott képességek terén a Land Cruiser nem igazán képes felvenni a versenyt az erre kihegyezett legújabb konkurensekkel. De megváltozik a kép, ha terepen kell helytállni. Ekkor csaknem minden, ami eddig hátrány volt, előnnyé változik. A robusztus hátsó tengelyen még a legdurvább akadály sem képes kifogni, s hála a rugózásnak, a karosszéria rezdülése nélkül, szédítő tempóban lehet végigszáguldani még a legrettenetesebb, mély kátyúkkal szabdalt földutakon is.
Ha belső formavilágával és egyes anyagaival nem is, összeszerelési minőségével és főként felszereltségével a Land Cruiser luxusautónak is beválik, hiszen alaptartozéka a hat légzsák, a légkondicionáló rendszer, a kazettás magnóval is kiegészített CD váltós rádió, hátsó differenciálzár és a terepszámítógép. Mindez 11 400 000 forintos alapáron, amelyet 910 000 forinttal tetéz meg az új automatikus sebességváltó.