Első látásra talán nem nyilvánvaló, de az új IS megjelenésével jóval több történt az egyszerű modellváltásnál. A japán prémiumautó esetében ugyanis nemcsak a műszaki tartalom, a látvány és a szolgáltatások változtak, hanem a modell alapértékeit is jelentős mértékben átalakította a Lexus. Vajon mindez előnyére vált az IS-nek?


Gondolták volna, hogy a Lexus története csupán 17 évre tekinthet vissza? Ez a tény valójában egyetlen dolog miatt érdekes: a japán márka a tökéletesség ugyanolyan magas - a vevőelégedettségi felmérések és a meghibásodási statisztikák szerint magasabb - csúcsaira jutott fel, mint az autóiparban akár hatszor ennyi ideje jelen lévő, neves, európai versenytársak. Mivel éppen egyik legfrissebb terméküket próbálhattuk ki, erről magunk is meggyőződhettünk.


Elegáns

A Lexus alapvető törekvései már akkor nyilvánvalóvá válnak, amikor az ember először a bőrülésre huppan. Azonnal érezni lehet, hogy ez itt más világ. Az IS formái, a minket körülvevő anyagok szinte beszélnek hozzánk, s mind az átlagost jóval felülmúló minőségről és igényességről szólnak. A műszerfal anyagára most ki sem térek, hiszen ha egy olyan márka, mint a Lexus, ilyen magasra teszi magának a lécet, akkor a puha, kellemes tapintású műanyag még az utastér legeldugottabb helyén is alapkövetelmény. Az üléskárpit természetesen bőr, ám egészen különlegesen finom és selymes bőr. Tesztautónkban nemcsak fűthetők, hanem szellőztethetők is voltak az első ülések, s az emiatt perforált bőr még inkább feldobta a látványt. A különböző gombok és kezelőszervek csoportosítása arról árulkodik, hogy minden apró részletet alaposan végiggondoltak a tervezők, működési kultúrájuk, finomságuk pedig osztályon felüli. Utóbbi hiánya talán fel sem tűnne, ám éppen az ilyen apróságok kellenek ahhoz, hogy a Lexus - és valószínűleg a vásárlóik - által fontosnak tartott érzékelhető minőség ennyire makulátlan legyen.

Más személyiség

Az utastér, de főleg a vezető közvetlen környezetének hangulata már előrevetítette, hogy az új IS karaktere, legfontosabb jellemzői markánsan eltérnek az elődétől. Az ugyanis egyértelműen a sportlimuzinok közé tartozott, a mostani pedig átsorolt a prémiumszedánok közé. Mi a különbség? Ha az ember vezette, vezeti a két IS-t, rájön, hogy szinte ég és föld. Míg az első IS-ben sportülések voltak, a második generációs autó ülései kevésbé tartják a testet, de puhábbak, kényelmesebbek. Míg az első sorozat műszerfala egy sportos férfi kronográf karórájára emlékeztetett, az általunk tesztelt autó inkább az elegáns, visszafogott luxusautók formavilágából merített. Ezek az első látásra azonosítható elemek, az igazi különbség azonban akkor tárul elénk, ha útnak indulunk. Az első igazi élmény az IS 250 beindításakor az, hogy az önindító hangját gyakorlatilag nem követi motorhang.


A korábbi IS hangja szándékosan sportos volt - nemcsak a motort, hanem a kipufogót is úgy hangolták Japánban, hogy a sportos kocsira vágyó tulajdonos örömét lelje minden gázadásban és gyorsításban. Az új IS 250 azonban gyakorlatilag minden sebesség mellett olyan csendes, mintha teljesen el lennénk vágva a külvilágtól. Ha az ember nyugodt tempóban suhan az autópályán, kis túlzással talán még azt is hallja, ahogy a saját szíve dobog. A tolakodó külső zajok szinte teljes hiánya és a belső atmoszféra olyan stresszmentessé és pihentetővé teszi az autózást a Lexusban, hogy egy finom hétvégi ebéd utáni ejtőzés a kertben szinte izgatott zsibvásárnak tűnik. Annál is inkább elismerésre méltó a Lexus csendessége, mert a kategória elvárásainak megfelelve az IS-en nagy felnik vannak, azokon pedig széles és peres gumik - ez a konfiguráció pedig ritkán tesz jót a gördülési zajnak.

A karosszéria talán egyetlen aránytalan részlete a kissé túlméretesnek tűnő külső visszapillantó tükör, de egyrészt nyilvánvaló, hogy így az ember többet lát, ezért biztonságosabban haladhat, másrészt még a nagy tükörházak sem keltettek szélzajt, így be kell látnunk, hogy a Lexusnak mégiscsak igaza van. Mivel a hangja visszafogott, az IS 250 vezetési élménye is sokkal sterilebb, tartózkodóbb, mint a szándékosan karakteresebb és hangosabb elődmodellé. A vezető izoláltságát erősíti a hatfokozatú, automatikus váltómű, amely olyan finoman kapcsolgatja a fokozatokat, mintha szándékosan inkognitóban akarna maradni. A volán mögött ott van ugyan a két fül a kézi üzemmódhoz, ám a nyugodt és higgadt IS-ben az embernek szinte eszébe sem jut, hogy feladja a gép nyújtotta kényelmet, s maga gondolkozzon azon, mikor is kell újabb fokozatot kapcsolni.

Majdnem perfekt


Mint minden autó, a Lexus IS is kompromisszumok összessége. A tervezőknek az alapkoncepció meghatározásakor el kell dönteniük, hogy
az autókban fellelhető nyolc-tíz alapvető karaktervonás közül melyeket erősítsék, illetve melyeket szorítsák háttérbe. A Lexusnál az IS 250 fürgeségének, kezességének megőrzése, illetve a karosszéria arányainak megtartása érdekében, valamint az IS Lexus-palettán elfoglalt helye miatt egyedül a karosszéria méretei kényszerítenek ki megalkuvást. Ha hátul is utazik valaki, biztos, hogy kevésbé lesz elégedett, mint az elöl ülők. A tér itt jóval kisebb, s az egyébként is kicsi oldalsó üvegfelületek és a hátrafelé emelkedő övvonal miatt az utas még bezártnak is érzi magát. A csomagtartó sem öblös, a közel 380 literes érték inkább kompaktautós, mint középkategóriás - a vonalvezetés harmóniája ebben az esetben fontosabb volt a használati értéknél. A Lexus hátrányai azonban ebben ki is merültek, s bőséggel vannak olyan részletek, amelyek kárpótolnak a hiányosságokért. A fordulatszámmérő különlegessége, hogy amint mutatója közelít a piros tartományhoz, narancsos körív villan fel benne - ennél tapintatosabban és esztétikusabban autó még sosem figyelmeztette gazdáját. Ettől igazán jó a Lexus ­- egy ilyen finoman ötletes és szépen megvalósított megoldás kedvéért ugyanis az autószerető ember keres magának egy kanyargós utat, ahol egyszerre gyönyörködhet a V6-os suttogó hangjában és a narancssárgában izzó diódasorban. Később persze feltűnik, hogy milyen finom és jól hangolt a rugózás is. Még a fekvőrendőrön is finoman huppan át, ugyanakkor húzósan vett kanyarban sem annyira puha, hogy tartanunk kellene a sodródástól.

Fényűzés

Amiről nem lehet vita: Lexust tartani fényűzés. Az IS 250 10,3 milliós ára csak az alapmodellre vonatkozik, tesztautónkban pedig szinte az összes rendelhető csomag benne volt - élvezhettük többek között a kanyarfényszórók nyújtotta biztonságot, a pazar hifit, a tolatókamera segítségét, az érintőképernyős, beszédvezérléses navigációs rendszer kényelmét, azaz a Lexus fényűző extráit. Az ár persze ennek megfelelően feljebb kúszott, de ennyire gazdag felszereltséggel, ilyen tökéletes technikával és csak kevés hibaponttal az IS 250 még 12,5 millióért is teljes joggal tűnik értékarányos autónak a vevőkör szemében.