BAJNOKOK LIGÁJA. Háromgólos hátrányból fordított, hősiesen védekezett, majd tizenegyesekkel nyert az angol csapat

Ötödször Európa trónján a Liverpool

Hatalmas izgalmak után tizenegyesekkel történelmi győzelmet aratott a Liverpool a Bajnokok Ligája fináléjában, soha még nem dolgozott le csapat a legrangosabb európai kupaküzdelem döntőjében háromgólos hátrányt. Az angolok véghezvitték a lehetetlent, majd a büntetőpárbajban nem egy potyagóljáról is nevezetes kapusuk, Jerzy Dudek fenomenális teljesítményével el is hódították a BL-címet. A Juventus, a Chelsea és a Milan testén át vezetett az út a kupához - nem kis csapatokat vert tehát meg a Liverpool - KATTINTSON A KÉPRE ÉS TEKINTSE MEG A FINÁLÉRÓL KÉSZÜLT GALÉRIÁNKAT! Bajnokok Ligája, döntő Liverpool FC (angol)-AC Milan (olasz) 3-3 - tizenegyesekkel: 3-2 Isztambul, 78.000 néző, v.: Mejuto González (spanyol) Gólszerzők: Maldini (1.), Crespo (39., 44.), ill. Gerrard (54.), Smicer (56.), Xabi Alonso (60.) Dudek - Finnan, Carragher, Hyypiä, Traoré - Xabi Alonso, Luis Garcia, Gerrard, Riise - Kewell - Baros Menedzser: Rafael Benitez Dida - Cafú, Nesta, Stam, Maldini - Gattuso, Pirlo, Seedorf, Kaká - Sevcsenko, Crespo Vezetőedző: Carlo Ancelotti Cserék: Kewell helyett Smicer (23.), Finnan helyett Hamann (46.), Baros helyett Cissé (85.), Crespo helyett Tomasson (85.), Seedorf helyett Serginho (85.), Gattuso helyett Rui Costa (112.) Sárga lap: Carragher (76.), Baros (81.) A korábbi Bajnokok Ligája-meccseket látva arra lehetett számítani, hogy a Liverpool a biztonságos, nyolc-kilenc mezőnyjátékost alkalmazó védekezésre épít majd, ahogyan a Juventus és a Chelsea ellen is. Mire azonban Rafa Benítez, az angolok mestere a kispadra leülve még egyszer végiggondolhatta volna a taktikát, már vághatta is sutba az egész tervezetet: 52 másodperc elteltével Maldini góljával megszerezte a vezetést a Milan. A 37 esztendős hátvéd ezzel a BL-finálék történetének legidősebb gólszerzője lett, és mellesleg a kupadöntők történetének leggyorsabb gólját is szerezte. Szinte azonnal válaszolhatott volna a Pool, de Riise lövése és Hyypiä fejese sem talált utat Dida hálójába, ezután pedig szép lassan a középpályára tevődött át a játék. Az azonban igen hamar kiderült, hogy az angol támadók, Baros és Kewell nem tudtak kibontakozni Nesta és Stam mellett. A másik oldalon Kaká teljesen szabadon szervezhette a milánóiak játékát, Sevcsenko és Crespo pedig könnyedén került az elég lassúnak tűnő, egy vonalban ácsorgó Liverpool-védelem mögé. Ennek volt köszönhető a második, majd a harmadik gól is: Kaká zseniális passzának, Traoré lassúságának, Carragher körülményességének és Sevcsenko önzetlenségének eredményeképp Crespo kétszer is bevette a Liverpool kapuját, így a félidőben nem sokan adtak volna akár egy lyukas garast is az angolok győzelméért. Rafa Benítez azonban egy huszárvágással indította a második félidőt: lehozta az eléggé elveszetten mozgó Finnant, és a kétszeres UEFA-kupagyőztes Dietmar Hamannt hozta be a helyére. És ettől a húzástól pedig rögtön minden rendkívül egyszerűvé vált. A német középpályás levette a pályáról Kakát, az első félidőben gyakorlatilag láthatatlan Gerrard és Xabi Alonso hirtelen megjelent a gyepen, Smicert is sokkal gyakrabban vonták be a játékba, ennyi pedig éppen elég volt ahhoz, hogy hat perc alatt megtörténjen a lehetetlen: kiegyenlítsen a Liverpool. A tizenegyest még kihagyta Xabi Alonso, de a kipattanót Alessandro Nestát megelőzve a kapuba vágta - - KATTINTSON A KÉPRE ÉS TEKINTSE MEG A FINÁLÉRÓL KÉSZÜLT GALÉRIÁNKAT Ennél persze egy fokkal összetettebben alakultak az események. Gerrard fejesgólját még lehetett a szerencsére fogni, bár hogy a közelben ácsorgó Nesta, Stam és Pirlo közül miért nem ugrott fel egyik sem, hogy legalább egy kicsit zavarja az angolok csapatkapitányát, az minden bizonnyal örök rejtély marad. Smicer bombájához hasonló lövést is védett már kapus a Bajnokok Ligája történetében, és a Gattuso szabálytalanságát követő Gerrard-esés után is adtak már szabadrúgást - kifelé. Ezzel együtt azonban a Milan kissé álmosan jött ki a második félidőre, Carlo Ancelottit talán meglepte az ellenféle taktikai módosítása, a Pool pedig vérszemet kapott az első találat után, és hatalmas akaraterőről tanúbizonyságot téve, megérdemelten egyenlített ki. 3-3 után végre felocsúdott a Milan is, és újabb helyzeteket alakított ki, Carragher és Traoré (akiket az első félidő alapján valószínűleg rövid úton kiutáltak volna a Mersey folyó környékéről is) azonban óriási helyzetekben mentettek Sevcsenko, Kaká, és a második félidőre kissé elfáradt Crespo elől. A második játékrész végére állt elő az, amire mindenki már a találkozó előtt számított: a középpályán harcolnak a csapatok, a Milan fáradságos munkával kidolgoz egy-két helyzetet, a Pool pedig próbál gyors megugrásokkal operálni, de inkább a védekezésre figyel. Mivel a Milan a BL-ben már szokásos utolsó perces gólja ezúttal elmaradt (bár az olaszoknak megvoltak a lehetőségeik), jöhetett a hosszabbítás. Ez kevesebb izgalmat hozott, mint a rendes játékidő utolsó húsz perce, a lendület szinte teljesen kiveszett mindkét csapat játékából. A Liverpool átlagosan kilenc passzal vitte át a labdát a félpályán, majd amint átlépték a felezővonalat az angolok, általában előreívelték a labdát, könnyű prédát szolgáltatva a Milan-védelemnek. Az olaszok daráltak, hajtottak, próbálták átjátszani a betömörülő Pool-védelmet, de igazán veszélyes akcióra jó darabig nem futotta az erejükből. A ráaádás végére aztán teljesen elfáradtak az angolok, szinte csak lézengtek a pályán, de kitartottak - köszönhetően részben a valószínűleg a BL-finálék történetének legnagyobb helyzetét kihagyó Sevcsenkónak illetve parádés védést bemutató Jerzy Dudeknek. Andrij Sevcsenko kihagyta az utolsó büntetőt... A tizenegyespárbaj az ilyenkor elvárható izgalmakat hozta, valamint Dudek részeg madárijesztőhöz hasonló mozdulatait, amelyekkel azonban megbabonázta a Milan tizenegyesrúgóit: Serginho, Pirlo és Sevcsenko és elhibázta a büntetőt, míg a másik oldalon Smicer, Cissé és Hamann is betalált, ezzel pedig 3-2-re megnyerte a tizenegyespárbajt és elhódította a Bajnokok Ligája-trófeát.

Hatalmas izgalmak után tizenegyesekkel történelmi győzelmet aratott a Liverpool a Bajnokok Ligája fináléjában, soha még nem dolgozott le csapat a legrangosabb európai kupaküzdelem döntőjében háromgólos hátrányt. Az angolok véghezvitték a lehetetlent, majd a büntetőpárbajban nem egy potyagóljáról is nevezetes kapusuk, Jerzy Dudek fenomenális teljesítményével el is hódították a BL-címet.

A Juventus, a Chelsea és a Milan testén át vezetett az út a kupához - nem kis csapatokat vert tehát meg a Liverpool - KATTINTSON A KÉPRE ÉS TEKINTSE MEG A FINÁLÉRÓL KÉSZÜLT GALÉRIÁNKAT! Bajnokok Ligája, döntő Liverpool FC (angol)-AC Milan (olasz) 3-3 - tizenegyesekkel: 3-2 Isztambul, 78.000 néző, v.: Mejuto González (spanyol) Gólszerzők: Maldini (1.), Crespo (39., 44.), ill. Gerrard (54.), Smicer (56.), Xabi Alonso (60.) Dudek - Finnan, Carragher, Hyypiä, Traoré - Xabi Alonso, Luis Garcia, Gerrard, Riise - Kewell - Baros Menedzser: Rafael Benitez Dida - Cafú, Nesta, Stam, Maldini - Gattuso, Pirlo, Seedorf, Kaká - Sevcsenko, Crespo Vezetőedző: Carlo Ancelotti Cserék: Kewell helyett Smicer (23.), Finnan helyett Hamann (46.), Baros helyett Cissé (85.), Crespo helyett Tomasson (85.), Seedorf helyett Serginho (85.), Gattuso helyett Rui Costa (112.) Sárga lap: Carragher (76.), Baros (81.) A korábbi Bajnokok Ligája-meccseket látva arra lehetett számítani, hogy a Liverpool a biztonságos, nyolc-kilenc mezőnyjátékost alkalmazó védekezésre épít majd, ahogyan a Juventus és a Chelsea ellen is. Mire azonban Rafa Benítez, az angolok mestere a kispadra leülve még egyszer végiggondolhatta volna a taktikát, már vághatta is sutba az egész tervezetet: 52 másodperc elteltével Maldini góljával megszerezte a vezetést a Milan. A 37 esztendős hátvéd ezzel a BL-finálék történetének legidősebb gólszerzője lett, és mellesleg a kupadöntők történetének leggyorsabb gólját is szerezte. Szinte azonnal válaszolhatott volna a Pool, de Riise lövése és Hyypiä fejese sem talált utat Dida hálójába, ezután pedig szép lassan a középpályára tevődött át a játék. Az azonban igen hamar kiderült, hogy az angol támadók, Baros és Kewell nem tudtak kibontakozni Nesta és Stam mellett. A másik oldalon Kaká teljesen szabadon szervezhette a milánóiak játékát, Sevcsenko és Crespo pedig könnyedén került az elég lassúnak tűnő, egy vonalban ácsorgó Liverpool-védelem mögé. Ennek volt köszönhető a második, majd a harmadik gól is: Kaká zseniális passzának, Traoré lassúságának, Carragher körülményességének és Sevcsenko önzetlenségének eredményeképp Crespo kétszer is bevette a Liverpool kapuját, így a félidőben nem sokan adtak volna akár egy lyukas garast is az angolok győzelméért. Rafa Benítez azonban egy huszárvágással indította a második félidőt: lehozta az eléggé elveszetten mozgó Finnant, és a kétszeres UEFA-kupagyőztes Dietmar Hamannt hozta be a helyére. És ettől a húzástól pedig rögtön minden rendkívül egyszerűvé vált. A német középpályás levette a pályáról Kakát, az első félidőben gyakorlatilag láthatatlan Gerrard és Xabi Alonso hirtelen megjelent a gyepen, Smicert is sokkal gyakrabban vonták be a játékba, ennyi pedig éppen elég volt ahhoz, hogy hat perc alatt megtörténjen a lehetetlen: kiegyenlítsen a Liverpool. A tizenegyest még kihagyta Xabi Alonso, de a kipattanót Alessandro Nestát megelőzve a kapuba vágta - - KATTINTSON A KÉPRE ÉS TEKINTSE MEG A FINÁLÉRÓL KÉSZÜLT GALÉRIÁNKAT Ennél persze egy fokkal összetettebben alakultak az események. Gerrard fejesgólját még lehetett a szerencsére fogni, bár hogy a közelben ácsorgó Nesta, Stam és Pirlo közül miért nem ugrott fel egyik sem, hogy legalább egy kicsit zavarja az angolok csapatkapitányát, az minden bizonnyal örök rejtély marad. Smicer bombájához hasonló lövést is védett már kapus a Bajnokok Ligája történetében, és a Gattuso szabálytalanságát követő Gerrard-esés után is adtak már szabadrúgást - kifelé. Ezzel együtt azonban a Milan kissé álmosan jött ki a második félidőre, Carlo Ancelottit talán meglepte az ellenféle taktikai módosítása, a Pool pedig vérszemet kapott az első találat után, és hatalmas akaraterőről tanúbizonyságot téve, megérdemelten egyenlített ki. 3-3 után végre felocsúdott a Milan is, és újabb helyzeteket alakított ki, Carragher és Traoré (akiket az első félidő alapján valószínűleg rövid úton kiutáltak volna a Mersey folyó környékéről is) azonban óriási helyzetekben mentettek Sevcsenko, Kaká, és a második félidőre kissé elfáradt Crespo elől. A második játékrész végére állt elő az, amire mindenki már a találkozó előtt számított: a középpályán harcolnak a csapatok, a Milan fáradságos munkával kidolgoz egy-két helyzetet, a Pool pedig próbál gyors megugrásokkal operálni, de inkább a védekezésre figyel. Mivel a Milan a BL-ben már szokásos utolsó perces gólja ezúttal elmaradt (bár az olaszoknak megvoltak a lehetőségeik), jöhetett a hosszabbítás. Ez kevesebb izgalmat hozott, mint a rendes játékidő utolsó húsz perce, a lendület szinte teljesen kiveszett mindkét csapat játékából. A Liverpool átlagosan kilenc passzal vitte át a labdát a félpályán, majd amint átlépték a felezővonalat az angolok, általában előreívelték a labdát, könnyű prédát szolgáltatva a Milan-védelemnek. Az olaszok daráltak, hajtottak, próbálták átjátszani a betömörülő Pool-védelmet, de igazán veszélyes akcióra jó darabig nem futotta az erejükből. A ráaádás végére aztán teljesen elfáradtak az angolok, szinte csak lézengtek a pályán, de kitartottak - köszönhetően részben a valószínűleg a BL-finálék történetének legnagyobb helyzetét kihagyó Sevcsenkónak illetve parádés védést bemutató Jerzy Dudeknek. Andrij Sevcsenko kihagyta az utolsó büntetőt... A tizenegyespárbaj az ilyenkor elvárható izgalmakat hozta, valamint Dudek részeg madárijesztőhöz hasonló mozdulatait, amelyekkel azonban megbabonázta a Milan tizenegyesrúgóit: Serginho, Pirlo és Sevcsenko és elhibázta a büntetőt, míg a másik oldalon Smicer, Cissé és Hamann is betalált, ezzel pedig 3-2-re megnyerte a tizenegyespárbajt és elhódította a Bajnokok Ligája-trófeát.